tag:blogger.com,1999:blog-19903425050123995092024-03-05T02:50:47.494-08:00Darkness In My SoulYour worst enemyhttp://www.blogger.com/profile/07805055360416216753noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-1990342505012399509.post-77533268547293317822014-04-25T01:14:00.002-07:002014-04-25T01:14:31.705-07:001. fejezet ~ A halott lány feltűnik<h3 style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><i>San Francisco, 2014</i></span></h3>
<div>
<span style="color: #666666;"><i><br /></i></span></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A bőröndömet magam után húzva, léptem be a házba. Furcsa érzés kerített a hatalmába. Nem mondanám, hogy félelem volt, mert azt csak apám hozta elő belőlem. Egyedül tőle féltem, és mégis, mintha a félelem és gyönyör keveréke kavargott volna bennem. Nem tudtam eldönteni, hogy ez jó-e vagy rossz, és ez teljesen összezavart.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan beljebb léptünk, és az ingatlan ügynökkel, akinek a szeme rángott az idegtől, véglegesítettük a ház vételét. Látszott rajta, hogy nagyon nem akar elmondani nekünk valamit, és épp ráakartam kérdezni, de Robin beelőzött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elnézést, de meg szeretném kérdezni, hogy miért adja már nevetségesnek mondható áron ezt a házat?</div>
<div style="text-align: justify;">
A nő hezitált, de végül belekezdett a történetbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
-Tudják, ehhez a házhoz különös történet kapcsolódik. Három éve négy ember, egy teljes család halt meg itt egy éven belül. Az édesapa és az édesanya, valamint két gyermekük. Az első a tinédzser lányuk volt, Violet Harmon, aki önmagával végzett, gyógyszer túladagolással. Őt fél évvel később az anya és az újszülött kisbaba követte. Vivien erős nő volt, de belehalt az otthonszülésbe. A gyermek holtan született. Végül Ben hunyt el, aki, csakúgy mint a lánya, végzett önmagával. De ő felakasztotta magát a csillárra. Megható, és drámai eset volt.<br />
<br />
A beszéd alatt barátnőm többször is felszisszent, de én úgy véltem, hogy most a cél előtt nem adhatjuk fel. Soha többé nem megyek vissza apámhoz.<br />
<br />
- Igen valóban az volt. Van esetleg más sztori is? - magam sem ismertem fel színtelen hangom.<br />
- Hát, nem is tudom, hogy mondjam el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mozgassa a száját és rezegtesse a hangszálait esetleg. - Jenny forgatta a szemét, és ezen velem együtt Robin is jót derült. Kár, hogy a nőnek nem esett le a poén.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Az elmúlt években a Harmon család után négy másik is lakott itt. Az első család igen rövid időn belül eltűnt, nekik semmi bajuk nem esett az itt tartózkodásuk alatt. Őket Ordway-ék követték, akik hárman voltak, az anya, az apa és a fiuk, Jamie. A gyerek öngyilkos lett, elvágta a nyakát, de a tükrön a vérével írt felirat volt olvasható. <i>Örökre. </i>A rendőrség arra következtetett, hogy a fiúnak viszonzatlan szerelme volt, és így akarta megmutatnia világnak, illetve a lánynak, hogy mennyire el van keseredve, szomorú. De itt még nincs vége a történetnek. A Dewdney család bírta a legtovább. Ők másfél évig éltek itt, de ők is elvesztették a fiukat, Scott-ot. Vele is ugyanaz történt, mint Jamie-vel, de nála a felirat más volt. <i>Bánni. </i>Különös eset volt. Roppant különös. Végül, az utolsók Lewis-ék, fél évig volt az övék a ház. Nekik szintén egy kamasz gyerekük volt, a 16 éves Aiden, aki szintén saját keze által halt meg. A tükör ismét "megszólalt". <i>Fogod.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megrázó események zajlottak ebben a házban, azt meg kell hagyni, de engem ezek csak valamiért még ellenállhatatlanabbá tették azt az érzést, hogy <i>ezt </i>szánták nekünk az égiek. Amikor ezek a magasröptű gondolatok kavarogtak a fejemben, a bátyám elindult az emeletre. Nem tudtuk, hogy mit akar ezért követni kezdtük Jenny-vel. Ha jól láttam, akkor az ingatlanos is követett minket.<br />
<br />
-Robin, hová mész? Állj már meg, a fenébe is! - kiáltottam utána, de nem vette figyelembe a szavaimat.<br />
<br />
Jenny valahogy elesett a lépcsőn, szerintem a lábát is eltörte, de azt mondta, hogy ne törődjek vele, nézzem meg hogy mi a frászra készül a bátyám.Majd hirtelen megállt egy ajtó előtt, és benyitott oda. A fürdőszoba volt.<br />
<br />
- Robin, mégis mire készülsz? - torkomon akadt a szó, mert a fürdőben egy lány állt. Egy lány, aki... pont úgy nézett ki mint én. - Mi a...? Te meg ki vagy? És mit akarsz a testvéremtől? Miért nézel ki pont úgy, mint én? Válaszolj!!! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
- A nevem Violet Harmon, de ha jól tudom nemrég hallhattál már rólam. Hahaha! Mindig ugyanazok a kétségbeesett kérdések. Ki vagy te? Mit akarsz? Semmit sem akarok! Csak a bátyád életét, de az csekélység, nemde? Említésre sem méltó. Csupán egy újabb trófea lesz a gyűjteményemben. Ó, és egy valamit sose felejts el! Én nem hasonlítok rád, hanem te nézel ki pontosan úgy mint én. Nem én vagyok az utánzat, hanem te! - és amint az utolsó szót kimondta, előkapott egy kést először Robin nyakát célozta meg, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. És a fegyver a hasamba szúródott.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIof3uN1P9wn25GXtv9EBrojuqZpj5xiet4PxBiL5BeCRRnEKyagYFvonHXaQ5_ylYlAryBmLn0_r8_SdK1Km2VGvH8Z0ay5JYegyqVbGlQlvAEKks7krBZMAkjt3PKsBxQ4wNasqXi6Uj/s1600/knife.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIof3uN1P9wn25GXtv9EBrojuqZpj5xiet4PxBiL5BeCRRnEKyagYFvonHXaQ5_ylYlAryBmLn0_r8_SdK1Km2VGvH8Z0ay5JYegyqVbGlQlvAEKks7krBZMAkjt3PKsBxQ4wNasqXi6Uj/s1600/knife.gif" height="184" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Döbbent pillantásomat a lányra emeltem, de neki már hűlt helye volt. De sajnos a kés még mindig kiállt a hasamból. A fájdalom párperces késéssel érkezett, de akkor égető volt. A kezemet a sebhez kaptam, de pillanatok alatt elborította a vér. Ezalatt Robin mintha felébredett volna a transzból, üvöltve rohant felém.<br />
<br />
-RAVEN!<br />
<br />
A nagy kiabálásra a barátnőm is felszerencsétlenkedett a lábával, és a tekintete egyből a véremre tapadt, de ezt már csak tompán láttam, és a lábaim felmondták a szolgálatot. Az utolsó amire emlékszem egy reményteljesen ragyogó szőke tincs. Ezután elnyelt a sötét. Talán... örökre?<br />
<br /></div>
</div>
Your worst enemyhttp://www.blogger.com/profile/07805055360416216753noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1990342505012399509.post-18263559344314775092014-04-15T12:58:00.000-07:002014-04-24T09:47:08.185-07:00Prológus ~ Isten hozott a Gyilkos Házban<h3 style="text-align: justify;">
<i style="color: #666666;"><b>San Francisco, 2011.</b></i></h3>
<div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Furcsa, kísérteties szél fújt. Egy elhagyatott viktoriánus ház, amelyen látható volt a komoly elhanyagoltság magányosan állt. Redőny nincs, festék lekopott... olyan mint egy öreg özvegy, egy vidám felvonulás alatt. Minden ház az utcában színes és élettel teli volt. Teljesen más mint ez.<br />
<br />
Egy szőke hajú fiú nézett be az ablakon, mellette egy világosbarna hajú lány volt. A srác szemében könnyek csillogtak. Szomorúan nézett be az ablakon, ahol a Harmon család már a karácsonyfát díszítette. De számára nem létezett a fa, vagy Ben, a Harmon családfő. Egy lányra szegezte a pillantását. Violet Harmon, az exbarátnője boldog volt. A fiú, talán még sosem látta őt ennyire vidámnak, a szeme is csillogott. Minek örül mindenki, mikor a szőke mindjárt belehal a fájdalomba? Miért nincs ott neki senki amikor szüksége van rá? Violet elhagyta, az anyját, Constance-t leköti az új gyereke... Akinek hosszú története van.<br />
<br />
A fiú utoljára nézett oda, majd ezeket a szavakat suttogta:<br />
<i>-Várok, ha kell, akár örökké!</i></div>
</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<h3>
<span style="color: #666666;"><i><b>Párizs, </b></i></span><i style="color: #666666;"><b>2014</b></i></h3>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Egész életemben rettegésben tartottak. Minden egyes nap egy sarokban reszketve bujkáltam az apám elől, aki megölte az anyukámat, amikor még 10 éves voltam.<br />
<br />
Akkor még nem értettem, miért tűnt el az anyukám, miért sír a bátyám. Azt sem értettem anya halála előtt, hogy miért jön minden hétvégén, amikor apánk dolgozik, este egy kedves bácsi. Azt mondta, hogy egyszer elvisz minket erről a helyről, ahol az apám veri az anyámat. Sosem tette meg. Még anya temetésére se jött el. Robin, a bátyám, mondta el később, amikor 15 lettem, hogy miért nincs anyukánk. Apa valahogy megtudta a beszélgetésünket, és aznap ütött meg először. Utána már mindennaposak voltak a verések. Robin mindig próbált védeni engem, de persze apánk erősebb volt.<br />
<br />
Két ember tartott életben. Robin, természetesen, és a legjobb barátnőm, Jenny, aki történetesen bele van zúgva a testvérembe. Talán ez az egyetlen dolog ami idegesít Jenny-ben..<br />
<br />
Egy nap Jenny idegesen csörtetett be a házunkba. Apánk nem volt otthon, éppen leitta magát, és csak ilyenkor tud átönni.<br />
-Pakoljatok! Elegem van abból, amit apátok művel veletek, így lehetetlen élni! Találtam egy elképesztő házat, elég olcsón, és a pincéri állásom fizetéséből, valamint a zsebpénzemből ki is jött. Indulunk San Francisco-ba!<br />
<br />
Összenéztünk a bátyámmal, és tudtuk mire gondol a másik. Valóra válhat az álmunk, végre eltűnhetünk a poklok poklából. De, féltünk. Féltünk apánk haragjától. Ha rájön, akkor el fog borulni az agya, és velünk is azt teszi amit anyánkkal.<br />
-Nem is tudom, Jen... - kezdtem bele, de ebben a pillanatban lepergett a szemem előtt szinte minden fájdalmas csattanás az apám kezeitől. Lopva a kék-zöld foltokkal borított kezeimre néztünk. Eldöntöttem mit akarok! Eltűnni ettől a szörnyetegtől, amilyen messze csak lehet, a leggyorsabban. Rögtön. - Induljunk!<br />
<br />
A két órás autóút után végre meg is érkeztünk San Francisco-ba. Jenny egy hatalmas, mégis elképesztő viktoriánus épület mellett parkolt le.<br />
-Jenny, miért álltunk meg? Ugye nem azt akarod mondani, hogy ezt az óriási házat vetted meg? - a bátyám szintén tátott szájjal bámult a csodánkra.<br />
-Miért ne? - kérdezte halkan kuncogva Jenny. - Te mit gondolsz, Raven?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHYBVt57FwdkQdUW__UdniPZmhUf6BRJAYiAk8ES6QW53o-0C8IeJbOjPyVI8-v5xXmb43Rvb5gr10Ivw4U9u98uAGwIvb_hZ2hSgiYjTpb6ScSwKM8XCKdfC4-CWtir5hwMaHkaQ7x1Ls/s1600/murder_house_2.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHYBVt57FwdkQdUW__UdniPZmhUf6BRJAYiAk8ES6QW53o-0C8IeJbOjPyVI8-v5xXmb43Rvb5gr10Ivw4U9u98uAGwIvb_hZ2hSgiYjTpb6ScSwKM8XCKdfC4-CWtir5hwMaHkaQ7x1Ls/s1600/murder_house_2.gif" height="227" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>-Ez egyszerűen .... fantasztikus!</i></div>
<br /></div>
</div>
Your worst enemyhttp://www.blogger.com/profile/07805055360416216753noreply@blogger.com4