San Francisco, 2014
A bőröndömet magam után húzva, léptem be a házba. Furcsa érzés kerített a hatalmába. Nem mondanám, hogy félelem volt, mert azt csak apám hozta elő belőlem. Egyedül tőle féltem, és mégis, mintha a félelem és gyönyör keveréke kavargott volna bennem. Nem tudtam eldönteni, hogy ez jó-e vagy rossz, és ez teljesen összezavart.
Lassan beljebb léptünk, és az ingatlan ügynökkel, akinek a szeme rángott az idegtől, véglegesítettük a ház vételét. Látszott rajta, hogy nagyon nem akar elmondani nekünk valamit, és épp ráakartam kérdezni, de Robin beelőzött.
- Elnézést, de meg szeretném kérdezni, hogy miért adja már nevetségesnek mondható áron ezt a házat?
A nő hezitált, de végül belekezdett a történetbe.
-Tudják, ehhez a házhoz különös történet kapcsolódik. Három éve négy ember, egy teljes család halt meg itt egy éven belül. Az édesapa és az édesanya, valamint két gyermekük. Az első a tinédzser lányuk volt, Violet Harmon, aki önmagával végzett, gyógyszer túladagolással. Őt fél évvel később az anya és az újszülött kisbaba követte. Vivien erős nő volt, de belehalt az otthonszülésbe. A gyermek holtan született. Végül Ben hunyt el, aki, csakúgy mint a lánya, végzett önmagával. De ő felakasztotta magát a csillárra. Megható, és drámai eset volt.
A beszéd alatt barátnőm többször is felszisszent, de én úgy véltem, hogy most a cél előtt nem adhatjuk fel. Soha többé nem megyek vissza apámhoz.
- Igen valóban az volt. Van esetleg más sztori is? - magam sem ismertem fel színtelen hangom.
- Hát, nem is tudom, hogy mondjam el.
- Mozgassa a száját és rezegtesse a hangszálait esetleg. - Jenny forgatta a szemét, és ezen velem együtt Robin is jót derült. Kár, hogy a nőnek nem esett le a poén.
-Az elmúlt években a Harmon család után négy másik is lakott itt. Az első család igen rövid időn belül eltűnt, nekik semmi bajuk nem esett az itt tartózkodásuk alatt. Őket Ordway-ék követték, akik hárman voltak, az anya, az apa és a fiuk, Jamie. A gyerek öngyilkos lett, elvágta a nyakát, de a tükrön a vérével írt felirat volt olvasható. Örökre. A rendőrség arra következtetett, hogy a fiúnak viszonzatlan szerelme volt, és így akarta megmutatnia világnak, illetve a lánynak, hogy mennyire el van keseredve, szomorú. De itt még nincs vége a történetnek. A Dewdney család bírta a legtovább. Ők másfél évig éltek itt, de ők is elvesztették a fiukat, Scott-ot. Vele is ugyanaz történt, mint Jamie-vel, de nála a felirat más volt. Bánni. Különös eset volt. Roppant különös. Végül, az utolsók Lewis-ék, fél évig volt az övék a ház. Nekik szintén egy kamasz gyerekük volt, a 16 éves Aiden, aki szintén saját keze által halt meg. A tükör ismét "megszólalt". Fogod.
Megrázó események zajlottak ebben a házban, azt meg kell hagyni, de engem ezek csak valamiért még ellenállhatatlanabbá tették azt az érzést, hogy ezt szánták nekünk az égiek. Amikor ezek a magasröptű gondolatok kavarogtak a fejemben, a bátyám elindult az emeletre. Nem tudtuk, hogy mit akar ezért követni kezdtük Jenny-vel. Ha jól láttam, akkor az ingatlanos is követett minket.
-Robin, hová mész? Állj már meg, a fenébe is! - kiáltottam utána, de nem vette figyelembe a szavaimat.
Jenny valahogy elesett a lépcsőn, szerintem a lábát is eltörte, de azt mondta, hogy ne törődjek vele, nézzem meg hogy mi a frászra készül a bátyám.Majd hirtelen megállt egy ajtó előtt, és benyitott oda. A fürdőszoba volt.
- Robin, mégis mire készülsz? - torkomon akadt a szó, mert a fürdőben egy lány állt. Egy lány, aki... pont úgy nézett ki mint én. - Mi a...? Te meg ki vagy? És mit akarsz a testvéremtől? Miért nézel ki pont úgy, mint én? Válaszolj!!!
-Robin, hová mész? Állj már meg, a fenébe is! - kiáltottam utána, de nem vette figyelembe a szavaimat.
Jenny valahogy elesett a lépcsőn, szerintem a lábát is eltörte, de azt mondta, hogy ne törődjek vele, nézzem meg hogy mi a frászra készül a bátyám.Majd hirtelen megállt egy ajtó előtt, és benyitott oda. A fürdőszoba volt.
- Robin, mégis mire készülsz? - torkomon akadt a szó, mert a fürdőben egy lány állt. Egy lány, aki... pont úgy nézett ki mint én. - Mi a...? Te meg ki vagy? És mit akarsz a testvéremtől? Miért nézel ki pont úgy, mint én? Válaszolj!!!
- A nevem Violet Harmon, de ha jól tudom nemrég hallhattál már rólam. Hahaha! Mindig ugyanazok a kétségbeesett kérdések. Ki vagy te? Mit akarsz? Semmit sem akarok! Csak a bátyád életét, de az csekélység, nemde? Említésre sem méltó. Csupán egy újabb trófea lesz a gyűjteményemben. Ó, és egy valamit sose felejts el! Én nem hasonlítok rád, hanem te nézel ki pontosan úgy mint én. Nem én vagyok az utánzat, hanem te! - és amint az utolsó szót kimondta, előkapott egy kést először Robin nyakát célozta meg, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. És a fegyver a hasamba szúródott.
Döbbent pillantásomat a lányra emeltem, de neki már hűlt helye volt. De sajnos a kés még mindig kiállt a hasamból. A fájdalom párperces késéssel érkezett, de akkor égető volt. A kezemet a sebhez kaptam, de pillanatok alatt elborította a vér. Ezalatt Robin mintha felébredett volna a transzból, üvöltve rohant felém.
-RAVEN!
A nagy kiabálásra a barátnőm is felszerencsétlenkedett a lábával, és a tekintete egyből a véremre tapadt, de ezt már csak tompán láttam, és a lábaim felmondták a szolgálatot. Az utolsó amire emlékszem egy reményteljesen ragyogó szőke tincs. Ezután elnyelt a sötét. Talán... örökre?
